DEXA

A leggyakrabban használt készülékek, amellyel a csontsűrűséget mérik, a DEXA (Dual Energy X-ray Absorptiometry) készülékek. A röntgensugaras készüléke pontosan, számszerűen osztályozza a csontokon mért sűrűséget. A gerincen, a csípőn, csuklón szoktak mérni, nagyon kis sugárzással. A páciens egy asztalon fekszik, miközben egy vékony sugár végigpásztázza a kijelölt csontokat. A csont sűrűségét automatikusan méri, az egész nem tart tovább 10 percnél.

Kettős energiaspektrumú röntgensugárat bocsájtanak a vizsgálandó csontba, majd mérik a röntgensugarak elnyelődését/áthaladását. Az alacsony energiájú sugarat elnyelik a lágyrészek, a magasabbat a csontok. Ezután az alacsonyabbat az összesből kivonva megkapjuk a csont sűrűségét. Azonban ennek a pontosságnak ára is van. A páciens röntgensugárzásnak kell kitenni, mégha tizedannyival is, mint egy mellkasröntgen esetén.

Ultrahanggal

A másik módszer, ami olcsóbb és közel hasonló eredményt ad, az az ultrahang terjedése a sarokcsontban illetve az alkarcsontban. Ebben az esetben nem a sűrűséget tudjuk pontosan meghatározni, hanem a csont szerkezetének minőségét. Egyes orvosok szerint ez akár többet is elmondhat, mint a sűrűség. Az esetek nagyrészében valamivel kisebb sűrűségűnek számítja a csontot, mint DEXA-s vizsgálat esetén, de sokak szerint ez is jobb, mintha semmilyen szűrést nem végeznénk. A mérés végeztével megadja a T számot, amit az alapján számol ki, hogy egy azonos korú, egészséges embernél milyen értékel kell mérni és ténylegesen mit mért. Ha ez a szám 0.0, vagy annál nagyobb, akkor teljesen egészséges a csontunk. Ha 0.0-nál alacsonyabb ez a szám, akkor az alábbiak szerint alakul a kockázat:

• * Nagyobb, mint -1.0 alacsony kockázatú osteoporosis.
• * -1.0 és -2.4 között közepes kockázatú osteoporosis.
• * Kisebb, mint -2.5 magas kockázatú osteoporosis