Nagyjából 12-13 évvel ezelőtt kutatásokat végeztem az egyetemen önálló labor keretében az emberek vérnyomásáról, annak méréséről. Később diplomamunkámat is ebből írtam, melynek első pár fejezete ezen a honlapon is megtalálható. Az akkor még nehezen beszerezhető nyomásmérővel (Motorola MPX5010) rácsatlakoztam T elágazással egy vérnyomásmérő mandzsettájára és elkezdtem rögzíteni a nyomásváltozást a mandzsettában. Még a "fénykort" éltük, DOS alatt működött a szoftverem (VascoTone). A sok felvett adatot utána különböző algoritmusoknak vetettem alá. A leeresztés közel lineáris egyenesét kiszűrtem és maradtak az artériában haladó pulzushullámok által keltett nyomásingadozások. Feltűnt, hogy nagyon szépen korrelál a görbe az artériás pulzushullámommal, az incisura is nagyon szépen látszott. Ekkor felmerült bennem, hogy a pulzushullám analízisével érdemes lenne foglalkozni, hiszen sokat elárul a szívről, az erekről, amikben halad. A pulzushullám terjedését is mérni kell, így ezekből az adatokból egészen jó feltérképezést végezhetünk az érrendszerünk állapotáról. Gondoltam még arra is, hogy a billentyűk állapotára is lehet valami utalást találni, de az már nagyon sok kutatást, mérést igényelne.
A diplomamunkámat az Innomed Medical Rt.-nél fejeztem be, ahol a fenti gondolataimat elő is terjesztettem. Megbíztak, hogy nézzek széjjel, hogy állnak a tudományos publikációk ezen a téren. Akkor (2000-ben) az ausztrál AtCor Medical Sphygmocor nevű készülékét és szoftverét találtam csak. Felvettem velük a kapcsolatot. A pulzushullámot első körben a kellően felfújt mandzsettából kívántuk rögzíteni, amit aztán elvetettünk, mert ahány mandzsetta, annyi csillapítás és itt minden rezdülés számít. Marad a pulzoximéter által készített pulzushullám. Azt viszont a szívhez közel nem tudjuk feltenni, a pulzushullám pedig a perifériák felé torzul.
Pulzushullám terjedési sebességét hogyan mérjük? Kell egy EKG, ami "szól", amikor a szív indít egy hullámot, mi pedig mérjük a megérkezés idejét az ujjak végén (és ha nincs ujja a páciensnek?). A sebesség dimenziója a méter / másodperc (m/s). A másodpercet tudjuk, a távolságot pedig mérjük le egy szabócentivel? Kezdett összedőlni a gyorsan épített ötletvár. A pulzushullámot sikerült egy új eszközzel mérni, közel a szívhez. Ezt a módszert nem részletezném, mert szeretném még felhasználni és egyelőre senki más nem használja. A kutatást és a fejlesztést fél év után abba kellett hagynunk, mert invazív módszereket nem akartunk alkalmazni. Nagyjából ebben az időben megjelent egy készülék a piacon, ami viszont a fenti aggályokat figyelmen kívül hagyja:
- mérőszalaggal mérni távolságot páciensen : mi nem akartunk
- különböző mandzsetták különböző pulzushullám-formát adtak vissza. Mandzsetta csere esetén kalibrálni kelljen? Mihez?
- EKG nélkül mi lesz a pontos ütemadó, az időben a nullpont?
- hogyan mérjünk nagyon pontos pulzushullámot a szívhez közel?
Az alábbi ábrán egy invazív, artériába bevezetett nyomásmérővel felvett pulzushullám látható, a hozzá tartozó EKG-val. Széltében elnyújtottam a képet és pirossal bejelöltem az első időt, amit a felkari artériában mért pulzushullám megjelenését jelenti az EKG R hullámától számolva. Ezt hívjuk T1-nek! Egy másik helyen, mondjuk a csuklónál is kellene mérni egy pulzushullámot, az ő megjelenését hívjuk T2-nek! A pulzushullám terjedési sebességét így meg tudjuk mondani: távolság/(T2-T1). Visszatértünk az alapokhoz, a távolság méréséhez.
A gyenge pont továbbra is a távolság mérése. Nem vagyok kibékülve a mérőszalaggal.
A következő részben ismertetek néhány rajtam végzett mérést. Saját fejlesztésű eszközökkel! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.