Babosi Gyuri blogja

A címben szereplő módszerek keverednek az emberek fejében. Miről van szó egyik és másik esetben? Minden rádiófrekvenciás sebészet egyben elektrosebészet is, de ez fordítva már nem igaz. Nagyon a részletekbe nem megyek bele, ez a bejegyzés nem ezt a célt szolgálja.

Elektrosebészet

Az elektrosebészet az elektromos áram hirtelen előidézhető hőkeltő hatását használja vágásra és vérzéscsillapításra (koagulálás). Műtétek közben a szikével történő vágás során helyi vérzések jönnek létre, melyet tamponálással, nagyobb erek esetén érelszorítással csökkentenek. Ha a beavatkozás sürgőssége miatt kevés idő áll rendelkezésre, ez időt vesz el az értékes munkától és sokszor elég bonyolult, eszközigényes feladat is lehet. A nagyfrekvenciás áramok hőkeltő hatása viszont alkalmas egyszerre vágásra és vérzéscsillapításra is. A nagyfrekvenciás áramot kis felületű elektródákon keresztül vezetik a testbe. Ilyenkor a vékony elektróda kilépő felületén nagy az áramsűrűség, ami nagy hőmennyiséget eredményez (750-900 °C). Ez elegendő ahhoz, hogy a sejtek folyadékállományát hirtelen a forráspontig emelje, a sejtek ilyenkor "felrobbannak". Az elektróda megfelelő sebességű mozgatása a szövetben vágást eredményez, de a vérzés ilyenkor nem jelentkezik, a seb vértelen. A vérzéscsillapítás azon a jelenségen alapszik, hogy a szövet fehérjeállománya a hő hatására kicsapódik. A vérben oldott fibrinogénből fibrin lesz, amelyet a vér már nem tud feloldani, ezért nem lép fel vérzés. Az első elektrosebészeti generátorok csillapodó rezgésű hullámalakkal dolgoztak. Ezekkel a vérzés jól csillapodott, de a vágásnak a széle "érdes" maradt. Az állandó frekvenciával és amplitúdóval történő vágásnál "sima" volt a seb széle. Ezért vágáshoz ez utóbbi hullámformát használják, vérzéscsillapításhoz a modulált hullámformát és van még a kettő együttese. Ennél az áram amplitúdójának modulációját az orvos tudja beállítani, amivel a vérzéscsillapító hatást állíthatja.

A készülékeken monopoláris és bipoláris módok vannak. Senkit ne tévesszen meg, minden esetben két pólusa van a rendszernek, hiszen azok között folyik az áram. A monopolárisnak hívott esetben az orvos kezében lévő elektróda az egyik pólust hordozza csak. Bipoláris esetben mind a két pólus a kézi darabon van, például csipesz, melynek pofái között folyik az áram. Monopoláris esetben a páciens alá tesznek egy nagyfelületű, vezető műanyag elektródát (neutrális elektróda), melyen a kicsi áramsűrűség miatt a kilépő áram nem okoz érezhető hőt. Legalábbis ha jól használják. Ha nem fekszik fel rendesen, akkor égési sérülést is okozhat, amit egy altatásban lévő beteg nem tud jelezni. A korszerű gépekben van egy ellenőrző áramkör, ami figyeli, hogy a készülék és a neutrális elektróda közötti kapcsolat nem szakadt-e meg. Sőt, a bőr és a semleges elektróda közötti ellenállást is mérik, ami ha egy adott érték fölé megy, akkor jelez a készülék. A vágó/koaguláló áram frekvenciája: 0,25-1,2 MHz.

Ilyen esetekben a laterális szövetkárosodás és a szöveti karbonizáció (szenesedés) az alábbi képpel szemléltethető.

Rádiófrekvenciás sebészet

Ha növeljük a nagyfrekvenciás generátor frekvenciáját és 3-5 Mhz közé emeljük, akkor már rádiófrekvenciás (RF) sebészetről beszélünk. Az RF sebészet az elektrosebészet egy finomított változata. Legelőször a horkolás elleni kezeléseknél használták. Aztán elterjedt a bőrgyógyászat, kardiológia, ideggyógyászat és fül-orr-gégészet területén is. A nem RF sebészet esetén a nagy áramsűrűség felmelegíti a kést (elektródát) és az hővezetés útján jut a szövetekbe. Fent már említettem, hogy 750-900 °C-ról beszélünk. RF sebészeti módszerek használata esetén 60-100 °C-nál melegebbre nem hevülnek a szövetek. Az elektróda hegyéről a nagyfrekvenciás hullámok bejutnak a szövetekbe, a hullámok energiája a szövetekben manifesztálódik, a szövet felmelegszik, a felületi sejtek "elpárolognak". Nézze meg, milyen készülékeket kínálok önnek!